- túraszervezés, amelyet, a hegyi turizmus sajátjaként, a természetben, a különböző települések külterületein gyakorolnak; magában foglalja a helyi és az idegen lakosság rekreációs tevékenységeit;
- a télisportok, különösképpen a sí (sí és sífutás), amelyek művelésére az autóval elérhető, hegyi turisztikai célállomások alkalmasak. Itt kell megemlíteni a sítúrákat, különböző szánozási formákat, amelyek a hegyvidékre jellemző térségekben, a turisztikai állomásoktól viszonylag távolabb eső helyeken is gyakorolhatók;
- a lovasturizmus, amely különböző nehézségi fokon, a települések külterületein folytatható. Itt főleg a községi úthálózatnak, mezei és erdei utaknak, valamint a folyóparti utaknak jut kiemelt szerep.
- a vadászturizmus, az aktív turizmus sajátos formájaként, szervezett és ellenőrzött vendéglátási forma, a természeti övezetek sajátja (hegyes-dombos és erdős területek, folyók, vizek stb.)
- a sporthorgászat, mintaz aktív pihenés egyik formája, nemcsak a turisták, hanem a helyi lakosság számára is fontos rekreációs eszköz. Elengedhetetlen feltétele a természetes vagy mesterséges módon kialakított, vízzel borított területek léte, különösen vidéken (lásd falusi turizmus), jól összeegyeztethető a halgazdálkodással
- a kerékpárturizmus ugyancsak a turisták egy adott rétegét és a helyieket is érintő vendéglátási forma, amely megfelelően kialakított és jelzésekkel ellátott kerékpárút-hálózat meglétét feltételezi a turisztikai célállomásokban (nemcsak az aktív pihenés, hanem a fenntartható közlekedés szempontjából is fontos), de kevésbé forgalmas útvonalak, hegyvidéki túraútvonalak (erdei utak, karbantartott ösvények), mezei utak, folyóparti utak, illetve adott esetben a egykori keskenyvágányú vasutak töltései is alkalmasak lehetnek erre.
Aktív turizmus









